Ünnepeljük a méheket! – Érdekességek a méhek és a méhészet világából
Május 20-a a méhek világnapja. Bár az év minden egyes napján fontos, hogy foglalkozzunk ezekkel a kis, szorgos lényekkel, ilyenkor még a szokásosnál is kiemeltebb figyelmet kapnak életünk megédesítői, akik nélkül nincs ökoszisztéma és nincs élet sem.
Méhek: szerethetjük őket vagy egyenesen viszolyoghatunk tőlük, de egyvalamiben biztosak lehetünk velük kapcsolatban, mégpedig, hogy a létezésük nélkül ez a világ nem lenne ugyanolyan. Én személy szerint nagy utat tettem meg a gyerekkori félelemtől odáig, hogy ma már akár szívesen meg is itatom őket, ha egy-egy fáradt egyedet látok a teraszunkon. Mitől olyan különlegesek, hogyan fonódik össze a sorsuk a méhészekkel és hogyan élnek, munkálkodnak zümmögő barátaink? Többek között ezeknek a kérdéseknek jártam utána a méhek világnapja alkalmából.
A méhekkel kapcsolatban valószínűleg az első dolog, ami eszünkbe jut az a méz. Akácméz, virágméz, repceméz, hársméz, selyemfűméz, gesztenyeméz, levendulaméz. Csak néhány fajta, amiket itthon is megtalálhatunk a boltok polcain és a termelői piacok asztalain. A méznek számtalan jótékony hatása van, amelyek mindegyike az egészségünkre hat: a légúti megbetegedésektől, a gyomorproblémákon át, egészen az általános immunrendszererősítésig hatékonyan felhasználhatók. Na de hogyan is készülnek ezek az egészséges finomságok? Annyit elöljáróban elárulhatok, hogy nem túl ínycsiklandóan.
A méhek ugyanis összegyűjtik a nektárt az előgyomrukban, majd ezt összekeverik a garatváladékukkal. Ezt a kaptárban a méhkereteken lévő viasz sejtjeibe töltik és ezt még sokszor le is fedik viasszal. A méz édes ízét a gyümölcscukor adja, az aromát pedig az illóolajparányok, attól függően, hogy melyik-melyik virágról származik.
Ezt már Hunyadi Nóra meséli, aki testközelből is látta már a méhek működését. Nóra apukája méhész, aki Dusnok községben készíti a finomabbnál finomabb mézeket, és aki mellett már neki is többször volt lehetősége bepillantást nyerni ebbe a különleges világba.
A kérdésre, hogy mi volt a legmeghatározóbb élménye így felel:
„Nekem a legszerethetőbb személyes tapasztalatom az, hogy Apunak sokmillió gyermeke van – mindig úgy beszél a méheiről mintha ők a gyermekei lennének. Ezt a munkát enélkül nem is lehetne szerintem csinálni, mert sok vesződséggel és fizikai munkával, méhszúrással jár, mégis, ahogy nap mint nap velük vagy és látod, hogy milyen csodálatos rendszer, ahogyan ők működnek, hogy a természetben mennyire megvan mindennek a helye és a rendje, már egyértelműen megéri. Komplex kis társadalomban élnek, ahol mindenkinek megvan a dolga.”
De térjünk vissza kicsit az elmélethez.
A sokunk által kedvelt mézek mellett a méhek egy nagyon különleges anyagot is ajándékoznak nekünk: ez a propolisz. A propolisz egy ragacsos, gyantaszerű anyag, amit a méhek a kaptárak szélére ragasztanak védelem gyanánt. A fák rügyeiről, fiatal ágairól, levélnyeleiről gyűjtik be ezt az anyagot, átalakítják, azután a kaptárak tömítésére és fertőtlenítésére használják. Mivel a kaptárakban nagyon meleg van (35 fok felett) ezért ez melegágya a baktériumok, vírusok terjedésének. Emiatt védekeznek propolisszal a méhek, ami kiváló vírusölő és baktériumölő hatású anyag.
A méhészek ezt a ragacsos anyagot szedik le a kaptárakról és 80-95%-os alkoholba áztatva tinktúrát hoznak létre, amelynek ugyan elég erős íze van, de annál jótékonyabb a hatása: az egyik legerősebb természetes immunerősítőként tartják számon, külsőleg pedig számos bőrproblémát kezelhetünk vele sikeresen.
Hogy kell elképzelni a méhcsaládokat, akik a kaptárban élnek?
“A méhek bonyolult rend szerint élnek: minden kaptárban van egy anyakirálynő, aki nagyobb a többi méhnél, köré szerveződik minden, ő az, akit a méhek védenek, hiszen ő garantálja a túlélésüket azáltal, hogy petéket rak le. Egy anyakirálynő 5-6 évig él és a peték számából lehet látni, hogy mennyire erős vagy gyenge. Ha 2 méhkirálynő van egy kaptárban (és a méhész nem figyel oda időben, nem rakja őket külön), akkor a méhcsalád ketté oszlik és az egyik méhkirálynő kirepül a seregével új helyet keresni magának, ilyenkor szoktak méhrajok lenni odúkban, a fák villás ágain, ezzel már sok laikus is találkozott. Az anyakirálynőket gyakran egy festékcseppel megjelölik a méhészek, hogy jól felismerhető legyen a rajban. A méhcsalád másik fontos szereplői a herék. Akik gyakorlatilag nem dolgoznak, “csak” a megtermékenyítésért felelnek és esznek. Szóval elvannak a kaptárban mint a befőtt, így nyár végén ki is űzik őket a “csajok” a kaptárból.
A harmadik csoport és egyben a legnépesebb a dolgozó népség (nőstények). Hát itt is a csajok dolgoznak. Ők azok, akik jönnek-mennek, gyűjtik a virágport, gondozzák a petéket, védik a kaptárat. Érdekes jelenség például, hogy a kaptár bejáratánál vannak őrök is, akik nem engedik be a betolakodókat (például a darazsakat). Egy dolgozó méh kb 5-6 hétig él, nyár végén kelnek ki az áttelelő méhek, akik hónapokig élnek és a család átteleléséért felelnek, illetve a tavaszi indulásért.” – meséli Nóra.
….és a méhészek munkáját?
“A legnagyobb kihívás a méhészetben a méhek életben tartása. A kártevők, betegségek és klímaváltozás miatt egyre érzékenyebb világ a méheké. Gyakorlatilag ők is a kihalás szélén állnak. Kínában már kézzel porozzák be a növényeket és az USA-ban is nagy gond a hiányuk. Magyarország e tekintetben még jól áll, de hamar bekövetkezhet nálunk is a katasztrófa, ha nem figyelünk.” – tudom meg Nórától.
Arról is mesél, hogy a méhészek munkája évszakonként változik. Tavasztól őszig a méhész általában figyeli a kaptárakat. A méhésznek a természet változásaival kell együtt élnie: figyelni a méheket, a virágzásokat, fiasításokat, rajokat. A szaporítással, a családok erősítésével is sokat foglalkoznak. Amikor eljön az ideje, akkor fontos a vándorlást is megszervezni, majd azt szintén figyelni kell, hogy mennyi mézet hordanak a méhek. Ezek után jön a méz pergetése, tárolása, szűrése és kimérése. Ősztől aztán a méhek telelése, etetése, majd télen az üres kaptárak takarítása, festése és felszerelése, de ilyenkor van a méz árusításának szezonja is.
A fentiekből is látszik, hogy a méhészet nem gyerekjáték: folyamatos odafigyelést, precizitást és elhivatottságot kíván meg, a fájdalomtűrésről nem is beszélve. Egy-egy munkafolyamat közben bizony a méhek akarva akaratlanul is megcsípik a méhészt, ami bár hosszú távon jót tesz az ízületeknek, rövid távon nagy fájdalmakkal is járhat. Ennek ellenére egyáltalán nem csoda, hogy sokan választják ezt a csodás hivatást, hiszen a méhekénél különlegesebb világgal nem igen találkozni a mindennapokban.
Ezt Nóra is megerősíti:
“Számomra az egyik legérdekesebb dolog a tél: a méhek a hideg beköszöntével (8 fok alatt) a kaptárban egy kupacba gyűlnek és középen kb. 28-30 fok meleget tartanak a szárnyuk rezegtetésével. A külső “rétegekben” lévő méheket folyamatosan cserélik a belsőkre, így biztosítják azt hogy ne hűljenek ki. Nagy hidegekben még így is elpusztul a külső “héj”, de alapvetően arra törekszenek, hogy minél többen túléljék. Szerintem ez egy csodálatos példája a közösségi létnek. Egyedül nem bírnák ki a telet, de így, közösen sikeresen megküzdenek vele.”
F. Luca
VIRÁGZÓ ÚJDONSÁGOK A FLANCOSNÁL:
