Mindent a batikolásról
Fesztiválokon és koncerteken viselt, laza és bohém viseletként vonultak be a köztudatba, a hippi mozgalom elemi részeként, de napjainkban is reneszánszukat élik (vagy éppen sosem mentek ki a divatból!) a batikolt ruhák.
Gondolnánk, hogy az egyedi, otthon is kipróbálható textilfestési eljárás gyökerei idegen kultúrákba és számtalan változathoz vezetnek vissza?
Az indonéz asszonyok a vászon fölé hajolnak. Kezükben egy tojásírókára emlékeztető eszköz, a canting. Ennek segítségével rajzolnak kacskaringós vonalakat, foltokat és pettyeket folyékony viasszal az anyagra. Utána festékbe mártják a kidíszített vásznat, majd száradás után forró víz segítségével eltávolítják a viaszt. Azok a részek, melyeket a viasz miatt nem fogott be a festék alkotják a textil mintázatát. Az eljárást többször is megismételhetik, így kombinálva a különböző színeket. Ez a klasszikus, Jáva szigetéről eredő textilfestő hagyomány a batikolás.
Viasszal, csomózással, gyűrve készül
Többezer éves, de Indonéziában máig gyakorolják. Az ősi mesterséget az UNESCO 2009-ben az emberiség szellemi kulturális örökségének nyilvánította. Több ága és variációja létezik. Amikor nagyobb anyagokon dolgoznak és a minta ismétlődik, nyomódúccal viszik fel a viaszt az anyagra. Aztán ott a kötözött batik, mely esetében a csomók és kötések veszik át a viasz mintázó szerepét. Utóbbihoz hasonló, szabálytalan, természetes hatást keltő textilfestő eljárásokat más kultúrákban is találunk. Ilyen például a japán shibori, ahol gyűrve, hajtogatva, csomózva alakítják ki a textilek mintázatát. Régen főleg az indigó színt használták festéshez, de ma már szinte bármilyen árnyalatban gondolkodhatunk. Illetve érdekes a spanyol Mallorca szigetén elterjedt ikat technika, ahol szakaszonként színezett, néhol csomózással fehéren hagyott fonalakból szövik az anyagokat.
Költségkímélő és kreatív technika
Habár Indonéziában anno csak a királyi család hordott batikolt ruhákat, idővel elterjedtek a királyi városban és azon is túl. A batik szó az eredeti viasszal írásra utal: a „ba” írnit, rajzolnit, a „tik” pedig rajzolt pontokat, vonalakat jelent.
Ezt a technikát magunk is kipróbálhatjuk otthon! A viasszal (íróka hiányában régi, nem sajnált ecsettel) telerajzolt anyagot textilfestékbe mártjuk, majd száradás után papírral együtt vasalva eltávolítjuk a viaszt.
A másik elterjedt, akár gyerekekkel is gyakorolható módszer a csomózás. Fonallal, spárgával, befőttesgumival vagy hajgumival kötjük el az anyag azon részeit, melyeket színezetlenül szeretnénk hagyni. Aki napra emlékeztető, kör alakú, sugaras motívumokat szeretne, belekötözhet kavicsokat is az anyagba. Az, hogy ezután textilfestékbe mártjuk vagy ecsettel visszük fel a színt, rajtunk múlik. Mivel többféle textilfesték elérhető, létezik kimondottan batikoláshoz való is, feltétlen tanulmányozzuk az adott textilfesték használati utasítását, és dolgozzunk lehetőség szerint természetes anyagokon (kezdetnek remek egy vászontáskán, pamut pólón vagy kendőn kísérletezni)! Ajánlott a világosabb színektől haladni a sötétebbek felé, hiszen az anyag a gyűrt, leszorított részeken fogja megtartani eredeti színét, ahol nem éri festék. Garantált az egyedi hatás, melynek csak fantáziánk szabhat határt.
Bátran bújjunk batikoltba
Hogyan viseljük? A hippik nem sokat gondolkodtak rajta, halmozták a színeket és gyakran kombináltak több batikolt ruhadarabot. De példát véve a hírességekről és a mai tervezők legújabb alkotásairól, látni fogjuk, elég lehet egyetlen batikolt ruhadarab vagy kiegészítő ahhoz, hogy feldobja a szettünket. Egyszerűbb, egyszínű darabokkal viselve különösen jól mutat.
A Flancos csapat is nagy kedvelője a technikának! Láttad már új kollekciónk batikolt darabjait?
G. Lilla
