Eljött a nadrágok ideje! – Ismerd meg a hűvösebb idők elengedhetetlen darabját

Az ősz beköszöntével ugyan semmi szükség arra, hogy a sarokba dobjuk a szoknyáinkat, de az egészen biztos, hogy jóval kevesebbet vesszük már fel őket. Nem úgy a nadrágokkal: jöhetnek a vastagabb anyagú farmerek, a szép szövésű szövetek, a magas derekú, elegáns darabok, az átmenetben pedig a vidám színű és mintájú kedvencek, amiket az enyhébb időben még egyszerűen ősziesíthetünk. De vajon hogyan alakult ki a mostani ismereteink szerint létező nadrág és miért kezdték el viselni a férfiak, majd a nők? Máris eláruljuk!

Kezdjük az alapokkal: Tudtad, hogy a nadrág, mint viselet nagyon sokáig egyáltalán nem létezett?

Az ókorban nők és férfiak is szoknyát vagy esetleg tógát hordtak, majd a lovaglás népszerűvé válásakor egyszer csak megjelent a nadrág is. Az ókorban a gallok már nadrágban lovagoltak, amit eleinte furcsállottak, majd – ahogyan ez a divattal lenni szokott – egyszer csak begyűrűzött a mindennapokba, mivel rájöttek, hogy nem csak kényelmes viselet, de nagyon praktikus is, főként a hideg időben. 
A középkorban már nem is volt kérdés, hogy a nadrágnak ott a helye a ruhatárakban, az idő előrehaladtával pedig ez a ruhadarab is státuszszimbólummá nőtte ki magát. Aki megtehette, nagyon sok és különleges szöveteket használt az elkészítéséhez, a szegényebb körökben viszont általában vékony anyagú, nagyon egyszerű nadrágok készültek.

Érdekesség, hogy I. Erzsébet korában a férfiak kitömték a nadrágjukat – széltében -, ettől pedig hirtelen akkorára nőttek, hogy az Angol Parlamentben ki kellett szélesíteni az üléseket, máshogy nem fértek volna el. Hasonlóan furcsa volt – legalábbis mai szemmel nézve-, amikor XVI. Lajos korában megjelent a culotte, a francia térdnadrág, amit harisnyával hordtak és az arisztokraták ruhadarabja volt. A munkásosztály a „pantalon” nevet viselő, hosszú nadrágot hordta, amiből egyébként a pantalló szó származik és amiből aztán kialakult a ma is ismert és kedvelt, hosszú szárú nadrág.

És hogy miért és hogyan kezdtek el nadrágot viselni a nők?

Sokáig elképzelhetetlen volt, hogy a nők a szoknyát nadrágra cseréljék. Egészen pontosan a 19. századig egy nőt sem lehetett nadrágban látni, de még a 19. század beköszöntével is csak nagyon ritkán. A fordulópont a 20. században érkezett el, ekkor lett a nadrág gendersemleges darab, ami leginkább annak köszönhető, hogy a nők egyre kevésbé tudtak kényelmesen mozogni hosszú szoknyáikban. Az első világháborúban már sok nő szavazott a nadrág mellett, majd a második világháborúban is így történt – természetesen praktikus okok miatt. Meglepő, de a második világháború után még vagy bő 20 évig tartották a szoknyát „illendő” viseletnek a nők körében és a 70-es évektől vált elfogadottá, hogy nyilvános helyeken, munkahelyen, hivatalos megjelenésekkor ne legyen a szoknya a nők számára kötelező elem.    

…mi pedig ennek nagyon is örülünk, hiszen nagyon szeretjük azt a sokszínűséget, amit a nadrágok viseletként magukban hordoznak! 

A Flancos új, szezonváltó kollekciójában olyan darabokkal találkozhatsz, amikben stílusosan és kényelmesen léphetsz át a hidegebb évszakba.

Ha szereted a szabadságot és azt vallod, a kényelem mindenekfelett, ajánljuk ülepes nadrágjainkat, többféle fazonban, színben és anyagkarakterben. Az ülepes farmer például olyan alapdarab, amit bármivel tudsz kombinálni, míg a rugalmas anyagú, mélyülepes kantáros nadrág és a puha anyagú, varrásokkal ellátott ülepes nadrágunkban minden helyzetben komfortosan érezheted magad, legyen szó akár egy kellemes sétáról, városnézésről, túrázásról vagy otthoni pihenésről. 

Ha még tovább élveznéd a nyarat és a vékonyabb anyagokat, színes mintákat, ajánljuk levélmintás nadrágunkat, ami akár egy lenvászon inggel vagy egy picivel vastagabb pulcsival is viselhetsz, attól függően, mit enged az időjárás.

Halszálka mintás, gyűrt nadrágunkkal pedig a lezser eleganciának hódolhatsz – természetesen kényelmesen, és flancosan, ahogy azt a Flancos daraboktól megszokhattad!