Múzsájuk a kert: virágos udvarok, eszményi lugasok a művészetben
Orgonák, akácok, tündérrózsák, íriszek… Az új kollekció fő színeit akár egy virágos kertből is vehettük volna!
Kik voltak azok a művészek, akiket nagy művek létrehozására ihlettek a hamvas lilák és a zöldek, a pasztell árnyalatú virágok és a burjánzó növények? Vegyük csak sorra őket!
Claude Monet
Az impresszionista mester maga álmodta meg Giverny-birtokán azt a kertet, mely több festményének lett központi témája. Sőt, saját állítása szerint a varázslatos kert létrehozása volt igazi fő műve! Japán hatást keltettek az egzotikus virágok és a bambuszok egy bájos, úgynevezett „Monet-zöldre” festett híddal, a híd alatt nyújtózó tó partján fűzfák álltak, a vízbe pedig Monet vízililiomokat telepített. Ez a világ inspirálta a festő több mint kétszázötven tavirózsát ábrázoló festményét is, melyen az 1890-es évektől 1926-os haláláig dolgozott. A kert fényekben fürdő ábrázolásával érzelmeket, napszakokat, hangulatokat közvetített. Legnagyobb, monumentális tavirózsái, melyek ma a párizsi Musée de l’Orangerie galéria ovális termeiben láthatók valójában a vízfelszínt mutatják.
William Morris
A sokoldalú iparművész, az angol Arts and Crafts mozgalom jeles képviselője, a fadúcos nyomtatás híve, William Morris hagyatéka is a növénymotívumokhoz vezet vissza. Virágos tapétái és textiljei képesek voltak behozni a természetet a belterekbe. Gyerekkorától rajongott a kertekért, sok időt töltött a szabadban családja essexi birtokán, illetve korabeli növényhatározókat olvasott. Huszonhat évesen, 1860-ban költözött feleségével új otthonába, melyet a „Piros Háznak” neveztek. A kertet középkori mintára gyógynövényekkel és virágokkal ültették be. A kertben liliomok, tulipánok, jázmin, sarkantyúfű, mályvafélék és loncok illatoztak. Morris ornamentikus munkáin – csak néhány példa – feltűnt a harangláb, a vadrózsa, a galagonya és a napraforgó egyaránt.
Sandro Botticelli
A firenzei Uffizi galériában járunk és a reneszánsz művész, Sandro Botticelli egyik leghíresebb festményét, a Primaverát (Tavasz) szemléljük. Tekintetünk azonban a kecses nőalakok helyett környezetüket kutatja. Elsősorban a szereplők lábainál és a fejük fölött csaknem százféle különböző növény fedezhető fel. Érdekesség, hogy nagyobb részük valóban tavasszal nyíló, létező virág, míg mások szimbolikus jelentéssel kerültek a műre. A narancsfán például egyszere tűnnek fel fehér virágok és a később érő gyümölcsök, melyek a kutatók szerint lehetnek a Medici család és a házasság jelképei. A festmény virágai egyébként többnyire tényleg jellemzőek Toszkánában, csak néhány faj stilizált vagy a művész képzeletének szüleménye. A szerelmet jelképező százszorszépek és ibolyafélék például a legnagyobb számban lefestett növények között vannak, úton-útfélen nőttek régen és ma. Egy további különlegesség: a jobb alsó sarokban látható írisz maga Firenze jelképe, ami a város címerén is feltűnik.
Damien Hirst
A kortárs művész új, a járványhelyzet alatt befejezett műveit a cseresznyefák virágzása ihlette. Az utóbbi két-három évben dolgozott rajtuk, az őket bemutató kiállítás megnyitását idén nyárra tervezik Franciaországban. Aprólékos körvonalak és részletek helyett Hirst spontánabb kifejezési eszközökhöz nyúlt. A pointilista, action painting és impresszionista műfajok lehetővé tették, hogy teljesen átadja magát az alkotás örömének, elvesszen a színek káoszában és szabadon kísérletezzen. Hirst úgy nyilatkozott, cseresznyefái szépségről, életről és halálról szólnak.
Látjuk, hiába éltek különböző korokban és alkottak más-más technikákkal a fenti művészek, amikor ihletre volt szükségük, mindannyian a természet felé fordultak. Múzsájuk, a kert számunkra is inspirációforrás! Látványuk gyönyörködtet és kiragad a hétköznapokból, legyen szó festett vagy valódi változatukról.
G. Lilla
AZ ÉRZÉKI SZAFARI VIRÁGA: A LILA
