A festővászontól a ruhákig – Miért szeretjük a geometrikus mintákat?

150 éve született Piet Mondrian, a geometrikus absztrakció holland mestere, akinek a képeit lehengerlő minimalizmus, tiszta színek, egyenesek és négyzetek jellemzik. Legalábbis azokat, amik igazán híressé váltak, és egy-egy árverésen óriási vagyonokat fizetnek értük.

A Flancos ruhákon gyakran láthattok pepita, kockás, nonfiguratív mintákat, melyek élénk színekben játszva egészen absztrakt hatást keltenek. Talán nem túlzás azt mondani, hogy bennünket ezek egytől egyig Mondrian alkotásaira emlékeztetnek! A holland festő ugyanis mélyrehatóan foglalkozott a vízszintesek és függőlegesek egymáshoz való viszonyával, ritmusukkal.

Nézzük meg, honnan ered ez az érdeklődés és miként születtek a festő alkotásai!

Pieter Cornelis Mondrian egy hollandiai városban, Amersfoortban született 1872. március 7-én. Édesapja a helyi iskolában tanított, és szigorú elvárásokkal fordult fia felé. Piet szülői nyomás hatására maga is tanítani kezdett, de hamar otthagyta a katedrát. Fiatal korától festett: hosszú évekig tájképeinek és csendéleteinek eladásával tartotta fenn magát. Habár nem érezte, hogy a tájképekkel igazán érvényesülni tudna, különösen vonzódott a fákhoz. Rengeteg tanulmányt, rajzot, festményt készített a törzsek és az ágak szövevényes rendszeréről, már ekkor lenyűgözték a rácsokká egyszerűsíthető lombkoronák.

Korai művészetére nagy befolyással volt egy 1888-ban Amszterdamban látott Van Gogh kiállítás is – ennek hatására maga is bátrabban nyúlt az élénkebb, vibrálóbb színekhez.

Mindemellett aktívan tanulmányozta a formák és a színek viszonyát. Az 1920-as években különböző színű, papír négyzeteket és téglalapokat vágott ki, majd ragasztott a falra. Így közvetlenül a térben igyekezett megfigyelni a színek és az alakzatok közti összefüggéseket, és segítségükkel harmonikus egységet teremteni.

A rácsba rendezett fehér, fekete, vörös, sárga és kék téglalapokat szemlélve kicsit jobban megértjük, mire gondolhatott a festő. A különböző környezetbe, más-más szín és forma mellé helyezett elemek eltérő hatást keltenek: visszahúzódnak, előre tolakodnak, kiemelkednek vagy beleolvadnak a térbe. Miközben érdekes módon mégis egyensúlyt közvetítenek.

Az 1930-as évekre pedig végre teljesen a geometrikus absztrakciónak szentelhette magát! Képei még radikálisabbak lettek, jellemzően fekete vonalak domináltak rajtuk fehér alapon. Ekkoriban találta fel a dupla vonalat. Az egyenesek egymás mellett futó párhuzamosokká alakításával sikert ért el, főleg az Amerikai Egyesült Államokban voltak keresettek dupla vonalas képei.

Nektek is vannak geometrikus formákban gazdag vagy alapszínekben játszó Flancos kedvenceitek? Inspirálódjatok Piet Mondrian műalkotásairól, és viseljetek bátran egyeneseket, téglalapokat és egyszerű formákat ábrázoló ruhákat!