Újrakezdeni az újrakezdést – ha elfogyott a lendület a fogadalmak megvalósításához

Hol van már a szilveszter és az elhatározások különböző újrakezdésekről? Rég elfelejtettük már, de most végre itt a tavasz, és vele az idő a megújulásra.

Talán egy kicsit túlértékeljük az újévet és igazából nem is ez a legjobb időpont a fogadalmak tételére. Megváltást várunk attól, hogy időszámításunkban egy szám kicserélődik, pedig a január-február a legnehezebb időszak az évben. Hogyan is várhatnánk el magunktól, hogy ezekben a hűvös, melankolikus hónapokban vágjunk bele álmaink megvalósításába? Persze van valami jól eső érzés abban, ha pont ilyenkor érjük el céljainkat, de akkor sincsen gond, ha ez nem így történik. Hiszen a tavasz sokkal inkább színtere a megújulásnak! Na de hogyan is csináljuk ezt a bizonyos újrakezdést?

Okulni és elfogadni

Saját magunk hibáztatása helyett, inkább tanuljunk belőle, mit csináltunk rosszul, miután január elsején megírtuk azt a bizonyos fogadalom listát! Gondoljuk végig, hogy mennyi minden került fel rá, és miért esett nehezünkre elkezdeni a megvalósítást. Ne kudarcként éljük meg, ha feladtuk egy ponton, hanem megoldandó feladatként. Lehet, hogy nem voltak realisztikusak az elképzeléseink, vagy túl sok dolgot akartunk elérni egyszerre. Hiszen attól, hogy felsorolunk 15 nagyobb célt, nem leszünk motiváltabbak, sőt, inkább nyomást fogunk érezni magunkon, hogy még mennyi mindent meg kell tennünk.
Emellett pedig az élet is alakulhat úgy, hogy rajtunk kívül eső okokból nem tudunk valamit megvalósítani. Természetes, ha emiatt idegesek vagyunk, de miután megéltük érzéseinket, próbáljuk meg más oldalról megközelíteni a szituációt és új megoldást keresni.
Én hiszem, hogy tényleg minden okkal történik ezen a világon, és azért időzít az élet, úgy, ahogy, mert ezzel valami máshoz kínál majd lehetőséget a későbbiekben. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, akkor sokkal könnyebb lesz átvészelni a nehézségeket.

Reális célok felállítása, az újrakezdés

Ezúttal úgy üljünk le listát írni, hogy mindent számításba veszünk. Legyünk őszinték saját magunkkal azzal kapcsolatban, mire mennyi időt tudunk szánni az életünkből, és nem utolsó sorban, hogy az adott célok közül melyik az, amelyik a legfontosabb számunkra. Hiszen bármit teszünk elé, úgyis azon fog járni az agyunk, hogy azt a bizonyos vágyunkat megvalósítsuk. Ahogy már említettem, ne essünk túlzásba a célok számát illetősen sem.  Inkább írjunk fel kevesebbet és teljesítsük ezeket hamarabb, mint az év vége, és legyen időnk továbbiakra, minthogy a túl sok teendő nyomása alatt összeomoljunk, és kudarcként éljük meg, hogy nem sikerült teljesítenünk. 

Fontos, hogy lássuk, mennyire hasznosak ezek a kisebb célkitűzések, mert ezek vezetnek majd minket a nagyobb vágyak beteljesüléséhez. Ehhez pedig hozzátartozik, hogy az utat is lássuk, ne csak a végcélt.

Üljünk le és gondoljuk át alaposan, hogy mik azok a lépések, amelyek elvezetnek majd minket odáig.

Ha pedig útközben elgyengülünk, vagy visszaesünk, gondoljunk arra, hogy egyzer már sikerült felállni, hát miért ne sikerülhetne megint?
Végső soron pedig találjuk meg a saját szurkolóinkat, akik segítenek nekünk az úton. Legyenek azok a barátaink, vagy a családunk, mindig jó, ha az ember mellett vannak olyanok, akikre számíthat a sikerben és a kudarcban egyaránt.

T. Dorottya