A vidék májusi ékei – A májusfa hagyományának nyomába eredtünk

A fecskék érkeznek, a gyümölcsfák virágba borulnak, a napsugarak pedig egyre jobban a nyár ígéretét hordozzák. Ilyenkor alig várjuk, hogy úton-útfélen feltűnjenek a májusfák! Vidéki kirándulásokon, végigkerékpározva falvakon vagy éppen autóból csodálva a tájat, habár ritkuló, de máig elmaradhatatlan látványosságnak számítanak. Ennek az ősi hagyománynak, a májusfa-állítás eredetének jártunk utána.

Lecsupaszított, magas fák, melyek ágait csak tetejükön hagyták meg és díszítették tarka szalagokkal, díszekkel, virágokkal, zsebkendőkkel. Ugye ti is láttatok már ilyen mutatós májusfákat, más néven májfákat? A májusfa állítására utaló első dokumentumok a tizenhatodik századból származnak. A fa állításának legelterjedtebb oka pedig az volt, hogy a legények mátkájuk, azaz választottjuk háza elé állították őket, így kifejezve szerelmüket. A fák üzenet értékkel bírtak: számított, ha egy fa különösen magas volt vagy különösen szépen díszítették fel, hiszen megmutatta, ki mennyire elhivatottan udvarolt, míg az „elcsúfított” fák a falubéli kapcsolatokról árulkodtak, valakinek haragosa lehetett! Egyes helyeken szokás volt minden lányos ház elé állítani májusfát, míg máshol a bíró vagy a pap háza vagy a templom elé került egyetlen kimondottan magas fa, míg a lányok ablaka alá kisebb példányok.  

Nagy várakozás előzte meg május elseje reggelét, amikor felfedezték az új májusfákat. De különösen fontos rituálék kapcsolódtak magához az állítás folyamatához is. A fiúk és a férfiak ugyanis csapatokban, együttes erővel keresték, vágták ki, faragták meg, díszítették fel és állították földbe a májusfákat – az éj leple alatt! Gyakran választottak nyár- vagy nyírfát, esetleg fenyőt, és használtak fel virágba borult gyümölcsfaágakat. Ugyanis az is előfordult, hogy nem fára, hanem egy pózna tetejére erősítették a már említett virágokat és díszeket, majd ezt a póznát állították fel.

A fák lebontásának ünnepe ezzel szemben jóval nagyobb nyilvánosság előtt történt: szokás volt körbetáncolni a fákat, énekelni, „kitáncolni” és „kimuzsikálni” őket a földből. Egyes helyeken a természet megújulását jelképező zöld ágakat öltöttek magukra az alakoskodók: az ő táncuk kísérte a májusfák lebontását. Az állítás és a bontás más-más időpontra tehető különböző tájegységeken, de, ahol pünkösdkor bontották, például a Nyugat-Dunántúlon, az ünnepet játékok és versenyek gazdagították. 

Tudtátok, hogy nem csak májusban, hanem húsvétkor is állítottak hasonló fákat? Ezeket nem májusfának, hanem hajnalfának hívták. Nem nehéz kitalálnunk, hogy miért; az ok, hogy mindig virradatra készült el ez a tavaszt-üdvözlő, lányoknak hízelgő, csupaszín fa, ami minden egyes ágával arra biztat, örüljünk ennek a csodaszép évszaknak!