„Az ösztönös tánc és a tánc szeretete mindenkiben ott van” – Velekei László
Miért jó, ha táncolunk? Velekei Lászlót, a Győri Balett igazgatóját, koreográfusát kérdeztük, milyen jótékony hatással lehet mindennapjainkra, ha sikerül beépíteni életünkbe ezt az ősi mozgásformát.
Sok emberben élnek gátak, szorongások, ha táncról van szó. Mit ajánl nekik?
A mozgás az önkifejezés legősibb formája. Még csak nem is a tánc, hanem a mozgásművészet, ahogy az ember szíve dobog, ahogy a teste spontán mozdul, amikor meghall egy jó zenét. Nagyon fontos érezni ezt az ösztönösséget! Innentől pedig csak rajtunk múlik, hogyan artikuláljuk ezt a késztetést. Például a klasszikus balett nagyban támaszkodik az esztétikumra és a test extrém kicsavarodására, de a mozgást lehet úgy is élvezni, hogy nem akarjuk a végletekig feszítve elvégezni a mozdulatot és nem törekszünk a tökéletességre. Én is hallgatok operát, de nem tudom elénekelni, mégis magamévá teszem. Nincsenek mindenki számára működő kész megoldások. Az a fontos, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, ezután pedig a többi jönni fog.
Koreográfusként is látom, hogy egy tánc először érzelmi alapon szólítja meg a nézőket. A szimfonikus balett egy közös utazás, ami akkor lehet különösen jó, ha egy vizuális alapinger éri a nézőket, és elültet bennük egy érzetet, gondolatot. Ez egy nagyon erős spirituális élményt tud nyújtani.
Hogyan találhatunk rá a nekünk való mozgásformára?
A táncnak nagyon sok ága van. Míg a balettban a végletekig csiszolunk egy mozdulatot, hetekig gyakoroljuk ugyanazt, hogy az adott a pillanatban könnyednek és tökéletesnek tűnjön, más műfajok joggal kérdőjelezik meg, hogy a mozdulat ösztönössége itt eltűnik. Vannak viszont olyan táncformák, melyekben nem a táncoló test esztétikumára, hanem a „hétköznapi ember” zsigeri táncára kerül a hangsúly. Szerintem ezen a skálán belül mindenki megtalálhatja, hogy neki éppen, aktuálisan melyik mozgásforma tetszik. Ettől csodaszép ez a művészeti ág, hogy rengeteg stílusba belekóstolhatunk, de az is lehet, hogy egyetlen táncfajtában találunk magunkra. A folyamat első alaplépcsője, ahogy a táncfesztiválokon születő táncházainkban is történik: az embereket rá kell ébreszteni arra, hogy tudnak táncolni. Hiszen az ösztönös tánc és a tánc szeretete mindenkiben ott van.
Ön tízéves koráig aktívan néptáncolt. Mit adott a néptánc ebben a fiatal korban?
Egy végtelen, határtalan örömöt, a közösség élményét és a tradíciót. Egyetértek Kodály Zoltánnal, aki azt mondta, hogy mindenkinek kellene tanulnia zenét, legyen az alapvető kultúra része, hogy tanuljunk meg játszani egy hangszeren és valamilyen formában minden gyerek sajátítsa el a néptáncot.
Milyen hatással van ránk, ha sikerül beépítenünk a táncot a mindennapjainkba?
Amikor az ember már hobbiszerűen táncol, rendszeresen eljár például egy salsa klubba, rengeteg dolog megváltozik az életében. A tánc formálja a testét, tartást ad neki, megtanít egy dologra koncentrálni és az összpontosítás mellett egyben élvezni a pillanatot. Segít az embernek átélni, majd a környezetére adaptálni, és kifejezni az érzelmeit. Ez pedig hatással van az egész testre, a mozgásban átélt kitárulkozás is lehet egy spirituális élmény. De aki táncol, önmagán kívül a másikról is tanul. Hiszen együtt táncolva egy másik táncossal fel kell venni a ritmust, megtanulni, mikor léphet közelebb, és mikor kell elengedni.
A táncban az egész élet benne van. És ezek a minileckék, táncórák jól esnek testnek-léleknek egyaránt, örömmel töltenek fel.
A Győri Balett aktív a tánc népszerűsítésében, már csak közösségi média felületeiket figyelve is látszik, hogy igyekeznek közelebb hozni a balettet az emberekhez. Mennyire sikerül mindez?
Valóban célunk eltörölni azokat a sztereotípiákat, melyek egy balettal szemben megfogalmazódhatnak. Ha kell, ezért kimegyünk az utcára, a térre, és más környezetben fogalmazzuk újra a művészetünket. Ezért szervezzük a TánciTánci baba-táncszínházi programot, mellyel be tudjuk vonni a legkisebbeket is. Ezért indítottuk el a Széchenyi István Egyetemmel és a Magyar Táncművészeti Egyetemmel közösen a kihelyezett táncos és próbavezető szakot klasszikus balett szakirányon a Művészeti Karon, ahol utánpótlásunknak szakmai felkészítést tudunk nyújtani már Győrben is. És ezért szólítjuk meg kortársainkat, a többi táncművészt is, hogy itt az ideje az összefogásnak. A tánc világnapjára például az Együtt, egymásért! kampányban nyolc város (Sopron, Székesfehérvár, Pécs, Szeged, Kecskemét, Miskolc, Eger és Győr) társulata fogott össze, és egy közös táncos videóban mutatkoztunk be a közösségi oldalainkon. Célunk az volt, hogy megmutassuk, mennyire sokszínű a tánc, és milyen végtelenek a benne rejlő lehetőségek.
Velekei László
igazgató, Seregi- és Harangozó-díjas koreográfus
Mosonmagyaróvár, 1978. május 1.
10 éves koráig néptáncot és versenytáncot tanult, balett táncosként a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában végzett. Pályafutását 1996-ban alapító tagként kezdte a Magyar Fesztivál Balettben. 1997-től a Győri Balett társulatához került, 1999-ben az együttes magántáncosa lett. 2009-től a táncot befejezve koreográfusként és művészeti asszisztensként dolgozik a társulatnál. 2015 óta a társulat művészeti vezetője.
2020. július 1-je óta a társulat igazgatója.
G. Lilla
LENDÜLETES SZETTEK A FLANCOSNÁL
