Papucsok, szandálok, saruk – A cipők viselésének története
Száraz növények, fakéreg, szalma, bőr felhasználásával készültek egykor őseink lábbelijei. Ma, amikor alig tudunk választani a különböző szezonra és célra szánt darabok tárházából, ki gondolná, hogy egyes cipő-trendek és trend-cipők praktikus okokból alakultak ki? Időutazás következik, tartsatok velünk!
Szinte hihetetlen, de kutatók találtak arra utaló jeleket, hogy őseink már több, mint 40.000 évvel ezelőtt borították talpukat valamilyen védelemmel. Ott vannak például a spanyolországi Altamira barlangrajzai: a 15.000 éves ábrák közül több figura úgy fest, mintha valamivel borítaná alsó lábszárát – talán csizmát viseltek?
A legkorábbi szandálokat 1938-ban Luther Cressman régész fedezte fel az oregoni Fort Rock barlangban. Egész konkrétan több tucat növényi rostokból font, több mint 9000 éves szandálra lelt rá. A legkorábbi ismert, közel 5.500 éves bőr mokaszint Örményország területén találták a kutatók, amit Areni-1-nek neveztek el és ami egy zárt cipő volt, bőrszíjjal összefűzve. De érdekes megvizsgálni Ötzi, a jégember lábbelijét is! A bőrből készült, száraz fűvel megerősített, szalmával bélelt cipőnek jól kellett szigetelni – ezt tarthatjuk akár a túracipők távoli ősének is.
Idővel a különböző földrészeken élő emberek és fejlődő kultúrák rengeteg különböző cipőt fejlesztettek ki
Gondoljunk csak az észak-amerikai őslakosok gyöngyökkel kivarrt, színes mokaszinjaira, a spanyolországi Espadrillesre, melyeket a tizennegyedik században az egyszerű, szegény emberek hordtak vagy az Ázsiában elterjedt, lábat deformáló, szűk cipellőkre.
A modern kor kedvence, a tornacipő őse a plimsoll, melyet azért találtak fel, hogy gumitalpának köszönhetően az angol tengerészek könnyebben sétálhassanak a hajók csúszós fedélzetén. A műanyag talpra egyszerű, vászon felsőrész került. Ez a könnyű lábbeli hamar a gazdag emberek kedvence lett: észrevették, hogy remek viselet olyan úri sportokhoz, mint a teniszezéshez! A tizenkilencedik században kezdték amerikai gyárakban előállítani tömegtermékként egy kényelmesebb, mindenkinek elérhető változatát. Majd sorban jelentek meg azok a ma ismert sportcipő márkák, melyeket nem csak praktikus okokból hordanak az emberek, hanem az önkifejezés eszközeiként.
De mi a helyzet nyári kedvenceink, a papucsok, szandálok és saruk elődeivel?
Az úgynevezett thong szandált, ez a flipflopokra emlékeztető viseletet felfedezhetjük az i. e. 4.000-re tehető, egyiptomi falfestményeken. És nem csak itt, hanem Mexikóban, Kínában, Japánban és Afrikában is kialakult az adott környezethez és kultúrához igazított megfelelője.
A honfoglalás korában élő nomád népek is viseltek csizmát és sarut. A saru jellemző volt még például a szkíta népeknél, míg a lovas nomádoknál az alsóbb osztályok viselete lehetett.
Az antik görögöknél és rómaiaknál a mezítlábazás sem volt elítélendő, de a mitológiai alakok ábrázolásán találunk sarukat is: legendásak például Hermész isten szárnyas szandáljai. A rómaiak ismert, katonák által viselt, szegecsekkel kivert szandáljait caligának nevezték: ezek ellenállónak bizonyultak hosszú hadjáratokon, napjainkban pedig több cipőtervezőt is inspirálnak.
A szandálokat nem csak meleg klímával bíró vidékeken használták. Japánban például vastag zokniba bújva viselték a geta nevű fa szandálokat, míg Szibéria és Alaszka egyes területein a csizmák őse egy szandál-szerű cipő volt vastag, bőr „zoknival” kombinálva. Indiában terjedt el a paduka, melynek lényege, hogy a fa talp egy pöcök, egy gomb segítségével maradt a lábon: a nagylábujj és a második lábujj közé kellett beilleszteni. Hasonló papucsokat, sarukat Pakisztán, Afganisztán, Szíria és Törökország területén szintén használtak!
Hazánkban a papucs elnevezés a tizenhatodik századból származik, oszmán-török eredetű szó. Nagy divatja volt, köznapi és ünnepi viseletként egyaránt hordtak papucsot. A néprajz könyvekből kiderül, hogy a női ünnepi papucsok finom, kimunkált lábbelik voltak: alapanyagaik között egyaránt szerepelt bársony, finom vászon, szövet, bőr. Az Alföldön különösen nagy hagyománya volt a papucs és posztócipő készítésnek. A gyönyörű és nevezetes szegedi papucsokat flitterekkel, gyöngyökkel varrták ki!
Átböngésztétek már a Flancos szandál és papucs kínálatát? Legyen szó elegáns, csillogó vagy nomádabb, bőrhatású anyagokról, minden egyes darab a kényelmet ötvözi a stílussal! Válogassatok közöttük kedvetekre!
SZANDÁLOK, PAPUCSOK A FLANCOSNÁL
