Legyen a mesélés egy bensőséges rítus – interjú

Elalvás előtt a gyerekeknek, a hálószoba puha csendjében vagy éppen egy meghitt, családi ünnepen, nyáron pedig akár barátokkal, a csillagos ég alatt, a tábortüzet körbeülve…

Amikor mesélünk, kicsiket és nagyokat egyaránt elvarázsolnak az élőszóval, szívvel előadott történetek. Tudtátok, hogy a mesemondók ősi mestersége ismét reneszánszát éli? Egy hivatásos mesemondót, Zalka Csenge Virágot kérdeztük varázslatos munkájáról, ami egyben a szenvedélye is. 

Tulajdonképpen mivel foglalkozik egy mesemondó?

Iskolákba, könyvtárakba, fesztiválokra, mindenféle rendezvényre járok és ott élőszóban, fejből mesélek különböző témákban, különböző korosztályoknak. Én elsősorban hagyományos mesékkel dolgozom, népmeséket, mítoszokat, legendákat, eposzokat mesélek. Nemzetközi mesemondónak hívom magam, mert nem csak magyar meséket, hanem más népek népmeséit is, és nem csak magyarul, hanem angolul és spanyolul, külföldön is szoktam mesélni.

Hogyan lesz valakiből mesemondó?

Nekem a családom is sokat mesélt, de rengeteg történetet vagy könyvekből vagy más mesemondóktól lesek el. Az Egyesült Államokban tanultam hat évig, szereztem mesemondásból egy mesterdiplomát és egy szintén mesemondással foglalkozó doktorit. Amerikában egyébként a hetvenes évek eleje óta zajlik a mesemondás reneszánsza, egy olyan mozgalom, mely támogatja, hogy az élőszavas, hagyományos mesemondás legyen elismert népművészeti, előadóművészeti ág. Odakint nagyon sok konferenciát, képzést, fesztivált rendeznek, így, rengeteg mesemondóval találkoztam, sokat tanultam tőlük. És most már Európában is van Európai Mesemondó Szövetség és Európai Mesemondó Konferencia, ahová minden évben járok.

Tőled származik ez az idézet: „A mesemondás sokféle, és pont ettől jó”. Gondolod, hogy magukra a mesékre is jellemző ez a sokféleség?

Én hagyományos mesékkel dolgozom, de nagyon szeretek olyan mesemondókat hallgatni, akiknek más a szakterülete, mert mindegyik műfajban van valami izgalmas. Egyes mesemondók személyes sztorikat mesélnek, a saját életükből vett történeteket színezik ki. Mások saját meséket írnak, tehát műmesékkel dolgoznak, míg megint mások történelmi események feldolgozására specializálódnak, igaz történeteket és életrajzokat mesélnek.

Mit gondolsz, milyen mesék köthetik le jobban a mai gyerekeket?

Az, hogy a gyerekeket mi köti le, korosztályfüggő. Az összes műfajnak megvannak az adott korosztályhoz szóló témái és történetei, de úgy látom, a népmesékkel például az egészen kicsiket, a kamaszokat és a felnőtteket is le lehet kötni. Én kamaszokkal dolgozom különösen sokat, jelent is meg könyvem a kamaszoknak szóló mesemondásról Hősök és pimaszok címmel. A kamaszok nagyon élvezik például a mítoszokat és a hőslegendákat, a nagy, epikus szerelmeket és csatákat, a hosszabb, komplexebb, izgalmas, kalandos történeteket!

Szoktál kapni olyan visszajelzést a hallgatóságtól, hogy erőt merítettek vagy megtanultak valamit az elmesélt történetből, esetleg különösen megérintette őket?

Én nem foglalkozom meseterápiával – az egy külön terület és terapeuta végzettségű szakemberek űzik. Mesemondóként én elsősorban szórakoztató céllal mesélek, de nyilván igyekszem úgy válogatni a történeteimet, hogy tartalmuk, mondanivalójuk, üzenetük legyen. Szeretem látni, amikor a kamaszok is meghatódnak és bevonódnak a történetbe, és utána lehet velük beszélgetni róla. Előfordul, hogy elsírják magukat egy erősebb érzelmi töltetű legendán vagy amikor később is emlékeznek egy nyári táborban hallott mesére, emlegetik vagy újra kérik. Dolgozom egyébként a Világszép Alapítványnál, ahol gyermekvédelemben élő gyerekekhez, gyermekotthonokba járunk esti mesét mondani, és én képzem az önkéntes mesélőket. Ez egy különlegesen érdekes környezet, ahová úgy válogatjuk a történeteket, hogy legyen bennük egyfajta megerősítés, hogy te is lehetsz hős, minden jóra fordulhat. Ezt a reményt szeretnénk átadni a meséinkkel.

Jelenleg egy tricsterekről, azaz az úgynevezett kópékról, bajkeverőkről szóló mesegyűjteményen dolgozol Törpeszarvas és a déli álom címmel.  Miért érdekesek ezek a történetek?  

A trickster sztorik nagyon elterjedtek, felbukkannak Indonéziától kezdve Ghánán át Észak-Amerikáig. Trickster például Puck a Szentivánéji álomból vagy Loki a skandináv mitológiából, míg a Törpeszarvas az indonéz mesevilág „ravasz rókája”. A tricksterek feszegetik a mesék, a társadalom és a jó ízlés határait. Ők azok a karakterek, akik határokat lépnek át és megkérdőjeleznek mindent, amit esetleg az átlagember nem vonna kétségbe. Ezeket a meséket azért mesélték, mert ha a trickster áthág egy szabályt és sikerül megúsznia, akkor azt a szabályt újra kell gondolni, és kérdéses, hogy működik-e vagy szükség van-e rá. Ha pedig a trickster megszeg egy szabályt és megszívja, látjuk, hogy az a szabály nem véletlenül van ott! Ezeknek a trickstermeséknek társadalmi ellenőrző funkciójuk volt, azt jelezték, hogy nem szabad mindent készpénznek venni.

Milyen más aktuális projekten dolgozol most?

A Ribizli-sorozat harmadik része a Móra kiadónál fog megjelenni szeptemberben. Az első kötetben (Ribizli a világ végén) feminista magyar népmeséket, a másodikban nemzetközi feminista népmeséket (A kalóz királylány), most pedig a készülő Varjúhercegben ismert népmesék ritka verzióit gyűjtöttem össze. Csak egy példa, bekerül például a Hamupipőke egy afrikai változata, melyben fiú főszereplőre próbálják rá a cipőt!

Ha a szülők hozzád fordulnak tanácsért, hogyan meséljenek, mit javasolsz?

A rendszeresség és a meseválasztás kulcsfontosságú! Azok a gyerekek, akiknek rendszeresen mesélnek, sokkal könnyebben belelazulnak a mesehallgatásba, mint azok, akik nem ismerik ezt az élményt. Nem arra tenném a hangsúlyt, hogyan meséljenek, hanem arra, hogy legyen ebből egy bensőséges rítus, ahol megteremtődik a mesehallgatás környezete, helye, ideje. És ha ez rendszeresen történik, ráneveli a gyereket a mesehallgatásra és a mesék befogadására.

Emellett nagyon fontos, hogy olyan történeteket válasszunk, ami a gyerekeket érdekli és a korosztályuknak megfelel. Meg szoktak keresni a szülők, hogy mivel a gyermek kedvenc állata a nyuszi, javasoljak nyuszis mesét. És valóban, egy olyan szereplő vagy téma, amit a gyerek nagyon szeret, jobban behúzza őt a mesébe. Illetve, ha a gyereknek van például egy kedvenc trickstere, mondjuk a törpeszarvas, akkor lehet minden este mást-mást mesélni a törpeszarvasról.
Még egy fontos dolog: szülőknek is, kezdő mesemondóknak is, mindenkinek azt szoktam javasolni, csak olyat meséljen, amit szeret! Akkor is, ha egy mese tanító jellegű és stimmel a korosztály, csak akkor megy át a közönségnek, ha mi is élvezzük. Ez plusz munka, mert addig kell kutakodni, míg tényleg beleszeretünk egy mesébe, de megtérül a befektetett energia, mert ez az érzés teszi igazán varázslatossá az előadást.

G. Lilla